Suzuki vs. HÉV - 0:1

Tegnap, azaz kedden (2006-08-29) délután 4 óra fele történhetett, hogy egy Suzuki kisautó a HÉV elé vetette magát a Kerepesi úton az Egyenes utcai átjárónál. Rossz volt a lámpa? Nem figyelt a HÉV vezetője? Vagy nagy volt a Suzuki gyorsulásába vetett hite a sofőrnek?! Nem tudom, de mindenesetre azért el lehet gondolkodni a képen.

Augusztus 20

Túléltem. Nem mintha akkora tragédia lenne, mint ahogy azt festi a média, de azért jó túl lenni rajta. A Margit-hídról néztük a tüzijáték elejét. Kb. 2-3 perc lehetett max. Egyszercsak, mintha egy stúdióban lennénk... szélgép bekapcsol, aztán rá az esőgép is. Nagyon kellemetlen volt, ahogy a por, szemét és az eső nekivágódott a lábamnak, hátamnak, kezemnek. Nem kellett sok idő, és elindult a tömeg lefele a hídról. Volt aki ujjongott, volt aki sikítozott. Pánik és buli hangulat vegyesen voltak jelen. Én bennem megvolt mindkettő. Buli azért, mert kaland volt... Nem mindennapi élmény. Ennek ellenére jó hogy túl vagyunk rajta, mert ismétlést nem kérek belőle. Node ott volt bennem a pánik is, ugyanis barátnőmre is figyeltem, ne essen baja, a cuccait ne hagyjuk el a szétazott papir szatyor miatt, és volt miért izgulnom a fotos cuccaimért is. A táska jól átázott. Fényképezőgép hátfala nedves lett, ami szerencsere nem volt tragédia, de ami nagyobb baj, hogy beázott picit az egyik objektív, és enyhe folt maradt belül a lencsén. Node vissza kicsit időben.. a hídon vagyunk, és hömpölygünk a tömeggel. Közben már annyi eső esett, hogy ömlött az úton, és a cipő a feléig elmerült benne. Igazából jelentősége nem volt, mert akkorra már testhez álló lett minden ruhadarabom. Az eső ömlött, és még mindig volt nálunk pár műszaki cucc, ami ezt nem kedveli. Ugyhogy jött a nyilvánvaló ötlet: menjünk a híd alá. Hamarosan szertefoszlott az a kevés remény is amit ennek sikeres kivitelezéséhez fűztünk. Telt ház volt ugyanis. Így hát tovább eredtünk, hátha egy étterem, vagy hasonló nyitva lesz. Végül egy lépcsőházba volt szerencsénk bejutni, ahol ugyancsak érdekes látvány fogadott... Telítve az előtér, és valami olyasmi érzésem volt, mintha a háborúban, a katonák elől bújdosó emberek közé léptem volna. Érdekes volt az a pillanat. Utána utat törtünk magunknak a félemeletre, hogy kipakoljuk a cuccainkat, ám közben Vezo barátom észrevett, majd odajöttek hozzánk két barátjával. Rövid beszélgetés után ők elindultak haza fele az esőben, ami akkor már csak lightosan esett. Mi helyzetfelmérést tartottunk mi milyen állapotban maradt meg, majd kis pihenés és száradás utan becsöngettem egy lakóhoz nylon szatyorért. Egy barátságos lány nyitott ajtót.. köntösben ;) Éppen volt egy maréknyi zacsi, amit nekem is adott :) Becsomiztuk a kényes dolgokat, illetve pótoltuk a szétmállott papír szatyrot, és elindultunk a villamoshoz. Ekkor már nem esett... A megállóban éppen volt egy , amire nem akartunk felnyomulni, mert csurig volt emberrel... Mögötte meg már jött a következő. De valamiért csak nem indult el... Látszőlag bezáródott az összes ajtó, mégsem indult el. Jópár ajtó ki-be csukás után meguntam, és a gyalog utat javasoltam páromnak. Meló helyre ment volna... így már úgyse érne oda mondtam. Úgysem volt áram éppen az irodában, Ő meg teljesen átfázott... Hozzánk mentünk, hogy minél hamarabb melegben legyen. Hazafele rengeteg szemét és hulladék hevert az utcán, de semmi extra nem történt. Otthon hívott Vezo, hogy megvagyunk-e, meg hogy nézzük a TV-t mert éppen mennek a hírek az körülményekről. Az irónia az a dolgoban, hogyha Fence barátom eljön velem, ahogy azt megbeszéltük, akkor a Batthiányi térre mentünk volna, és lehet velünk is történt volna tragédia... jó hogy nem jött, így barátnőmmel a hídra mentünk inkabb, mert az volt útban neki... Persze maradhattam volna otthon is... de így legalább van miről írni :)