Azt mondják...

Azt mondják megférfiasodtam.... pedig szerintem csak megnőtt a hasam :)

Sötét tél

A Lehel Csarnok dísz fényei 15:42 -kor kapcsoltak be.

Google Desktop - új esélyek

Régebben a gépem belassulása miatt hanyagoltam a Google otthoni indexelő és kereső programját, de most úgy gondoltam, néhány Gadget miatt talán érdemes megint megpróbálni, hátha nem fogja meg az új gépet annyira.Egyelőre úgy néz ki, hogy sokáig tart az indexelés, és bár szerinte elvileg végzett, akkor is erőteljesen tekeri a winchestert ha nem nyúlok a géphez rövid ideig. Nem tudom mit csinál, de egyelőre hagyom, csinálja.
Hasznos kiegészítő pl. a Gmail, amivel meg lehet nézni a megadott fiók(ok)ban levő leveleket. Azért jó ez, mert a gmail nem engedi kikapcsolni a spam szűrést, es a smap mappában levő levelek nem jönnek le POP3-as protokolon. Idáig át kellett mindíg jelentkezni a webes felületen mindegyik fiókba, és külön megnézni a spam mappát... Most elég feltenni a Gmail Gadget-et annyi példányban, ahány fiókot ellenőrizni akarunk, és egy klikkeléssel látjuk, hogy van-e a spam mappában valami.
Jól jön néha a jegyzettömb, a google maps kereső, wikipedia kereső, google calendar, és érdekességként néha a bioritmus görbék :)

Bölcsességek

A csalódások bizony keményebbé teszik az embert. Most találtam egy nagyon idevágó bölcseletet az egyik ismerkedős oldalon:

Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás, és az önfeláldozás között... És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel, és a társaság a biztonsággal... És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét, és a bók nem esküszó... És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget: a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével... És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd, mert a holnap talaja túl ingatag ehhez... ...egy idő után kitapasztalod, hogy még a napsugár is éget, ha túl sokáig ér... Műveld hát saját kertecskédet, magad ékesítsd fel lelkedet, ne mástól várd, hogy virágot hozzon neked... És megtanulod, hogy valóban sokat kibírsz... hogy valóban erős vagy... és valóban értékes.

Vajon csak az egyre gyorsabb, rohanó világunkban jelentkezik ez az önállósági kényszer? Vagy megvolt ez réges-régen is?