Sok, ocso, szabályos

Meglepő dologra lettem figyelmes a Lehel-csarnokban való pékség mustra közben.
Azt hiszem nem mindennapi látvány, mikor egy távolkeleti üzletember, alias kínai árus, számlakönyvet lapozva keresi a következő szabad oldalt, ahová megírhatja a kedves vendég két tábla csokijáról a számlát. Ok.. közel van az APEH... lehet ez nagy nyomás.

Újra írok :)

Idáig is akartam, de mégse, idővel pedig érvényét vesztette, el is felejtődött, stb... :)
Diktafont nem használok, telefonon pedig nem kényelmes azonnal lekörmölni a blogolandó dolgokat.
Most érzek némi kis kedvet, hogy a múltban is kalandozzak, és feljegyezzek néhány ködös emléket.
Az oka pedig talán az, hogy megnyíltam saját magam számára. Érdekes dolgok ezek a lelki témák.
Most van kedvem lelkizni... most van kedvem boldognak lenni... :)