30

30 lettem. Nem fáj, nem szúr, nem zavar, de fura picit, hogy eltelt ennyi sok idő.
Én szépen elsiklottam volna felette, mint egy átlagos születésnapon, de a külső tényezők ezt nem hagyták :)

Külső tényező volt pl. anyukám, aki még pár külső tényezővel próbálta terelni a történéseket a megfelelő irányba.
Így került a képbe a munkahelyem néhány dolgozója, vezetője, akiknek a "feladata" az volt, hogy elintézzék, öltönyben menjek dolgozni, aztán pedig ne tudjak haza menni, hanem egyenesen a cél állomásra tudjam csak venni az irányt, ami egy héttel ezelött lebeszélt videó vágó program oktatása lett volna az egykori osztályfőnökömnek, az egykori általános iskolámban.

Nem teljesen így történtek a dolgok, mert közbe szólt egy maszek meló. Tönkre ment valami egy szerverben, amit aznap délután sürgősen javítani kellett, és mivel ott hamarabb végeztem a tervezettnél, így szépen haza fele vettem az irányt.

Otthon nem volt átlagos a hangulat. Öcsém velem együtt érkezett elegánsan felöltözve. Gyanus volt, de nem kérdeztem inkább :)
Csodálkoztak, és zavarban voltak, hogy mit keresek én otthon, de nagyjából kivágátk magukat és elmentek a "vacsora" helyszínére, merthogy nem lehetett foglalni, így oda kell menni személyesen. :)

Én elindultam a suliba az oktatásra, de miküzben kerestem a helyet az autónak, feltünt Öcsém autója, már leparkolva. :)
Értettem én, hogy mi készülődik, de ami valójában szervezve volt, arra nem számítottam.


Felérve a terembe régi osztálytársak (többnyire a keménymag), családi barátok, tanárok fogadtak. Megdöbbentő volt, és megható.
Elérzékenyülni ritkán tudok, de picit sikerült most.
Remek szervezés volt, több meglepetéssel. Az egyik egy képsorozat megjegyzésekkel 1979-2009 -et átölelve.
Nagyon jó volt nosztalgiázni, és olyan fotókat látni, amiket soha nem láttam még, és emlékezni pár éves koromban történt eseményekre. Szuper volt.

A másik meglepetés egy limuzinos város nézés volt a haverokkal. Kellemes emlék :) Pezsgő, idétlenkedés... Azért a csajok hiányoztak :)